Ahogy elmegyek Killeshandrából, fáradtan leülök
Az út, míg megkerülöm a tavat, tizenkét mérföld
Nagy utat tettem meg már, hogy lássam az angyalomat
De hosszú még az út, amíg odaérek Cavan-ba
Az őszi árnyak eltünnek, a fák megkopaszodnak
A falevelek oly vörösek az úton, mint a hajad
Behunyom a szemem, fejem lehajtom, és sóhajtok
Mert a felhőtlen kék égben a te szemedet látom
Vasárnap reggelenként jelenik meg Cavan Town-ban
Ekkor minden férfiú szeme Cavan Town-ra akad
Ha sok sikerrel járok, nem figyel más Cavan-ira
És látványomtól az ő gyönyörű szíve megdagad
Majd egyszer hozzámegyek, de most Killeshandra hazahív
Lassan kelek útra, mivel a szerelem elvakít
De a következő héten visszatérek a lányhoz
És férfi leszek, s hozzá érintem száját a számhoz
eredeti mű: Cavan Girl (kelta népdal)