Az idő urai,s rabjai között,résekbe ékelve-
virágzom,színvázlatok lábnyomaiba lépkedve,
a létgyakorlat keserű szájíze a karaván-
szavaim lánca,spaklival kutatva koponyád falán,
tudatalatti trezorból lopott pillanatokat szó-gipszből kiönti,
és néma,meztelen mizantrópiával a szerepkörét betölti-
mikor egy **** a szádba-t visz be verbálisan-
rébusz armadát eresztek szabadjára félmondatokban,
kulináris harcmodorom egyéniségem vetülete,
obszcén spóráim szórom a kerületekbe-
szerte szét,mikor a hétköznapi csalódások-
bűzbe oltott defibrillátorjaitól morcosan ocsúdok..
Mérleghintán egyensúlyig feszülni a feladat,
ez az idő színpadára írt végtelen darab-
melyben a függönyhúzogató egy fiktív Isten,
és a végén csak Ő marad életben!!
Csak hűbéres a viszony az élettel szemben,
keresztek ópiumevői aszalódnak el hitükben,
romantikus dolog lenne humanoid vázban a dübörgő tudat,
ha közben nem rángatná senki marionett drótjaimat..
Ösztön lénnyé redukált materialisták masszájában kavarogva,
koncepciós helyzetekben lombik érzelmeket adok szájába-
minden megvezethető egyednek, karmámat tisztogatva,
s közben csigaházamat vakolom mindennel párhuzamba,
hajnalonként női hiúságot csíptetek a zsúfolt fregolira,
az elnézett gyarlóságommal edzegetek a cselgáncsra-
mert minden lélek mint egy tétel,kidolgozható-
fújom a riadót ha a szívem épp kiadó,
hisz ez csak egy testnedvektől párás vadászmező,
minden kinyilatkoztatás egy elszabaduló fertő-
a bordáink alatt szunnyadó vulkánból kiszakadva-
a habi ideák után kóstolj valami kulinárisabba:
Mérleghintán egyensúlyig feszülni a feladat,
ez az idő színpadára írt végtelen darab-
melyben a függönyhúzogató egy fiktív Isten,
és a végén csak Ő marad életben!!
Csak hűbéres a viszony az élettel szemben,
keresztek ópiumevői aszalódnak el hitükben,
romantikus dolog lenne humanoid vázban a dübörgő tudat,
ha közben nem rángatná senki marionett drótjaimat..