Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá késztetésem,

hogy "megtanuljam" a versírást.

Nem is írok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.

A vers megszületik bennem, s én csak lejegyzem, ami kibukik

 a tollam alól.

Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány, eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek, ami vagy feledésbe taszítja, vagy életben tartja őket, hiszen nekem mind szép, mint anyának a gyermekei.

Felvetődik bennünk a kérdés miért is ír az ember ezt talán legszebben Karinthy Frigyes, fogalmazta meg Előszó című versében:

„Amit nem mondhatok el senkinek

  Amit majd elmondok mindenkinek.”

Mit is szeretnék a verseimmel elérni erről had, szóljon egy versem:

Nem vágyom

Nem vágyom bőrkötésben

Porosodni könyvtárak polcain

Nem vágyom kötelező lenni

Egy majdani érettségin.

Verseim hangulatok csak,

Lélekből áradó szép gondolatok

S megelégszem azzal, ha egy

Arcra könnyet, vagy mosolyt csalok.

Lehet.- Verseim nem is versek

Csak egymás után írt szavak

Irodalmárok elgörbült ajkán