Egy rekurzív paradoxon :
"Én mindig hazudok, sohasem mondok igazat!"
Na már most ha az állítás igaz, az meghazudtolja önmagát mivel nem mondhat igazat az aki mindig hazudik! Ezen a ponton szimpla paradox állapotról beszélünk és hamar kiderül, hogy az állítás hazugság... Na de ha hazugság igazolja az állítást ami igaz és így tényleg mindig hazudik aki ezt kimondja...csupán ott van a gond, hogy ezt igazsággal lehet elérni és itt körbe körbe jár a gondolatmenet ezáltal válik rekurzívvá :)
Mondjuk ilyen esetre lehetne érvényesíteni a következő közhelyet: "Kivétel erősíti a szabályt!"
És azért is abszurd az egész mivel inkonzisztens, hogy:
Aki mindig hazudik az vajon miért vallaná be ezt?
Aki mindig hazudik az sosem vallja ezt be,
mert ha megtenné ott megszakadna a folyamat...vagy csak belefutna egy szimpla rekurzív paradoxonba....