„Ezért varázslat ez. Emlékeim ott hevernek egy darab papíron vagy a monitor képernyőjén. Nincs mellette szöveg, nincsenek frázisok. Csak az egyszerű kép, amit láttam. A szembejövő ember az utcán, vagy a lány, akinek a léptét fotóztam bele emlékeimbe, az életem részévé válnak. Anélkül, hogy tudnának róla, szereplők lettek a történetemben. Pedig csak egy pillanatra találkoztunk. De az a pillanat különleges, én tettem azzá.” – Kálló Péter ”